esős évszak vagy miii a feneeeee?"

megfogott*

a szívem hevesebben ver mint eddig akármikor,gombóc a torkomban.Kirohanok a böröndjeimmel,az eső csak szakad a könnyeim potyognak.De semmi sem tántoríthat el,döntöttem.Elmegyek...beszállok kis fekete autómban és elhajtok.Egyszer még hátranéztem,figyeltem ahogyan eltávolodik tőlem mindaz ami eddig az enyémvolt.Nembúcsúztem el,senkitől...csak nehezítené azt ami már így is bonyolult.Nemtudom hová megyek nem tudom kifog várni rám.Valószinűleg senki,valószinűleg egyedül leszek minden problémámmal.De én akkoris döntöttem és ezen változtatni már nemlehet.Látom magam előtt a végtelennek tűnő országutat csak bámulom,lezárult egy szakasz jön a következő állomás.Fáj.Egyre csak azon kattog az agyam hogy mi marad...szerelem..család...barátok...