
Vadul széttolt bútorok
,Lemezjátszó a szív, a vágy egy lemezt rádobott
.Eperszínű rúzsnyomok
,Maradnak még pár percig és elkenődnek aztán,Szép lazán…
A magány újra mellém dől
,Cigifüst száll az erkélyről,
Végül úgyis csak egy sóhaj marad mindenkiből
Szivem megszokásból vár,
Fölém nem hajolhat már
,Csupán emlék lesz majd belőle a két nagy szembogár.
Szelíd pillák, félmosoly,Kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly.
Vadul nyüzsgő hangyabolyLakik bennem pár napig, és elfelejtem aztán,Szép lazán.