lúdbörös vagyok
kegyetlen vagyok
meghatott vagyok
várakozó vagyok....
Péterfy Bori(L)
2010. május 1., szombat
2010. április 5., hétfő
a szívem hevesebben ver mint eddig akármikor,gombóc a torkomban.Kirohanok a böröndjeimmel,az eső csak szakad a könnyeim potyognak.De semmi sem tántoríthat el,döntöttem.Elmegyek...beszállok kis fekete autómban és elhajtok.Egyszer még hátranéztem,figyeltem ahogyan eltávolodik tőlem mindaz ami eddig az enyémvolt.Nembúcsúztem el,senkitől...csak nehezítené azt ami már így is bonyolult.Nemtudom hová megyek nem tudom kifog várni rám.Valószinűleg senki,valószinűleg egyedül leszek minden problémámmal.De én akkoris döntöttem és ezen változtatni már nemlehet.Látom magam előtt a végtelennek tűnő országutat csak bámulom,lezárult egy szakasz jön a következő állomás.Fáj.Egyre csak azon kattog az agyam hogy mi marad...szerelem..család...barátok...
2010. március 28., vasárnap
2010. március 13., szombat
2010. február 20., szombat
nothing perfect"
számitottam rá mégis meglepetésként ér.
2010. február 17., szerda
2010. február 9., kedd

Vadul széttolt bútorok
,Lemezjátszó a szív, a vágy egy lemezt rádobott
.Eperszínű rúzsnyomok
,Maradnak még pár percig és elkenődnek aztán,Szép lazán…
A magány újra mellém dől
,Cigifüst száll az erkélyről,
Végül úgyis csak egy sóhaj marad mindenkiből
Szivem megszokásból vár,
Fölém nem hajolhat már
,Csupán emlék lesz majd belőle a két nagy szembogár.
Szelíd pillák, félmosoly,Kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly.
Vadul nyüzsgő hangyabolyLakik bennem pár napig, és elfelejtem aztán,Szép lazán.
2010. február 2., kedd

üresen állok mindennek háttal veled álmodni könnyebb mint egyedül ébre mint valaki mással.tántongó ember veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással.ma álmodban jöttem a hitedben hinni,de egy mosolyva bújva még mostis az arcodra fagynék...
kicsit szomorú
kicsit boldog
kicsit őrült
kicsit nyugodt
kicsit izgatott
kicsit félek
kicsit már tudom is milesz
nagy a kontraszt de ennymindent érzek,
2010. január 22., péntek
2010. január 10., vasárnap
sehogysejó'
a végtelenbe kiáltva céltalanul ér el a galaxis peremén egy kiscsillagon térdel de fantáziám robban szilánkokra törik nem akarom látni és hallani sem birom hogy nálam jobban tudják miis az én titkom.egy amit tudok amit megtanultam kinyilt a szemem de belül megvakultam barna herceg stukker és fekete ló egy amit érzek hogy sehogyse jó."
2010. január 8., péntek
sok mindent megtettünk mindketten,változtattunk sok mindenen mindenjo volt most mégis minden a régi ezt nemgondoltam volna,kicsit csalodtam,nemakarom támadni semmi értelme ha nekem ez rosszul esik akkor megfogja érteni legalábbis azthittem. nagyonszeretem csak rosszulesik nemtudom hogy ilyenkor mitgondol hogy belegondol e.
2010. január 7., csütörtök
2010. január 5., kedd
-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





