esős évszak vagy miii a feneeeee?"

megfogott*

a szívem hevesebben ver mint eddig akármikor,gombóc a torkomban.Kirohanok a böröndjeimmel,az eső csak szakad a könnyeim potyognak.De semmi sem tántoríthat el,döntöttem.Elmegyek...beszállok kis fekete autómban és elhajtok.Egyszer még hátranéztem,figyeltem ahogyan eltávolodik tőlem mindaz ami eddig az enyémvolt.Nembúcsúztem el,senkitől...csak nehezítené azt ami már így is bonyolult.Nemtudom hová megyek nem tudom kifog várni rám.Valószinűleg senki,valószinűleg egyedül leszek minden problémámmal.De én akkoris döntöttem és ezen változtatni már nemlehet.Látom magam előtt a végtelennek tűnő országutat csak bámulom,lezárult egy szakasz jön a következő állomás.Fáj.Egyre csak azon kattog az agyam hogy mi marad...szerelem..család...barátok...

újra ott újra úgy.a helyszín marad az emberek cserélődnek.

vigyázz rá nem mindegy milyen sebet kap,és hogy meiktől vérzik el.

szeretem.

nothing perfect"

ha valaminek vége az nagyon tud fájni de ennek igyiskell lennie,most ezer meg ezeregyszer végiggondolhatnám,hogy mivolt miket csináltunk együtt mennyi a közös élmény de akkor még rosszab is lenne,akaratlanul is ezt teszem,remélem hogy kibékülünk,de azt már nemvárom el,hogy minden legyen a régi tudom hogy nemlesz már semmi olyan mint anno.Pedig milyen jóisvolt,a barátságoknak nemkellene megszakadniuk az "örök".

számitottam rá mégis meglepetésként ér.