Vadul széttolt bútorok

,Lemezjátszó a szív, a vágy egy lemezt rádobott

.Eperszínű rúzsnyomok

,Maradnak még pár percig és elkenődnek aztán,Szép lazán…

A magány újra mellém dől

,Cigifüst száll az erkélyről,

Végül úgyis csak egy sóhaj marad mindenkiből

Szivem megszokásból vár,

Fölém nem hajolhat már

,Csupán emlék lesz majd belőle a két nagy szembogár.

Szelíd pillák, félmosoly,Kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly.

Vadul nyüzsgő hangyabolyLakik bennem pár napig, és elfelejtem aztán,Szép lazán.